Back to Top

Cabo Giaro - Funchal Teleferico

2015.05.06


Reggel napsütéses idő köszöntött. Elhatároztuk, hogy ma alaposabban szemügyre vesszük a Cabo Girao kilátót és az onnan látható pazar kilátást. Tavaly rosszkor mentünk, mert akkor őrült sok ember volt ott egyszerre, és korlát melletti hely híján néztük egymás tarkóját. A nap is nagyon alacsonyról sütött akkor, tehát azt ajánlom annak aki ide készül az 11 előtt ne nagyon jöjjön ide.

Jelentős különbség volt az idei évben az is, hogy nem voltak kéregetők.

Erősen gondolkodóba estem, hogy beruházok egy kalapra, mert arcom, mind szinben, mind formában kezd egy páviánseggre hasonlítani. Az UV szűrést egy széles kalapkarimával kívántam megoldani. De tervemet keresztülhúzta a kalap árcédulája. Az 47 eurós ár láttán saját magam lebeszélése nem volt egy nagy ügy.

A kilátó egy 580 méter magas függőleges sziklafal tetején van, ami európa legmagasabb függőleges fala. A szerkezet alja nagy üveglapokból áll, amin a turisták totyognak, mint a pingvinek, mert nagyon szokatlan a mélység felett állni egy átlátszó lapon. A rossz érzés csökketéséért vagy más okból a lapok sűrű pöttyözéssel vannak ellátva, tehát ez az üveg nem olyan üveg, mint ahogy azt az ember elképzeli.

Körben a kőpárkányokon fürge gyíkok sütkéreznek. Gondoltam lefotózok egyet, de "egy bolond százat csinál" lett a vége, mert a turisták nagy része elkezdett utánozni, és mindenki ott pucsított gyíkvadászban.

Néhány száz méteres távolságban egymotoros sétarepülő húzott el többször, ami azért volt izgalmas, mert egy ember drónozott a kilátó körül.
Odalentről sok hajóról nézték a sziklafalat.

 
 



Meglátogattuk Madeira egyetlen fizetős wc-jét, ami itt található a bóvliárus komplexum szélén.Itt 50 eurocentért szabadulhatsz meg a kisebb nagyobb gondjaidtól. Ez néhány embert elriaszt, ami miatt úgy döntenek, hogy a természet lágy ölén könnyítenek magukon. A lehető legképtelenebb helyekre másznak fel csak azért hogy a vizelésen megspórolt filléreket másképp tudják visszajuttatni a gazdaságba. Képesek felmászni a húsz méter magas támfal tetején levő rekettyésbe és ott előadni a lelkes botanikust, miközben egyik kezükkel a zipzárt próbálják a nadrágukon felrángatni.
Köszönjük! Mi itt lenn mind a kétszázötvenen hülyék vagyunk, akik végignézhették a produkciót.

A kilátótól néhányszáz méterre található az egyik legjobb kilátóhely, ami Funchalra néz.
Estr. Joao Gonçalves Zarco 32.665469, -17.002168

Estr. Joao Gonçalves Zarco panorama 001 (Flickr)
Estr. Joao Gonçalves Zarco panorama 002 (Flickr)

Ennél a többszáz méteres kilátónál egy vékony öregember szedegette térdelve a kőkerítés tövéből a gyomot. Fájdalmasan lassan haladt a munkájával, de legalább volt neki. A teljes foglalkoztatottság jegyében csipegetheti két napon keresztül kifelé azokat a növényeket, amit magyar mentalitással durván egy perc alatt végeznénk ki gyomirtóval. Mi büszkék vagyunk a hatékonyságunkra, ők büszkék arra, hogy plusz egy embernek munkát adtak.
Tavaly Londonban is rengeteg embert láttam, aki a mi gondolkodásmódunkkal el nem fogadható, felesleges munkákat végeztek a teljes foglalkoztatottság jegyében. Majd egyszer mi is felnövünk ehhez.









Legurultunk Funchalba a Teleferico melleti parkolóházba. A Folszit felcsikorgattuk az elsőre és magára hagytuk pár órára.

A teleferico nem olcsó mulatság. Három ember egy sima retur utazásért otthagy 14 ezret forintban számolva.
De kihagyhatatlan.

A bő húsz perces libegés közben irdatlan mennyiségű képet csináltam, amivel valószínüleg az agyára mentem a két német kényszer utitársunknak, lévén a DSLR gép nem szintetikus klikkeket ad ki magából, mint a játék fotómasinák és a telefonok. Lefényképeztem a helyi lakosság életét. Hihetetlenül szép helyeken vannak a házaik. Persze ne feledjük el, hogy mi csak azt látjuk ebben, hogy milyen szép lehet minden reggel erre a csodálatos panorámára ébredni. Azt nem veszük észre, hogy azok az emberek, akiknek nincs kocsijuk és már nem tinik, azok mekkora erőbefektetéssel másznak fel nap mint nap az otthonukba, akár több tízkilós szatyraikkal. Látni kell a pénzhiányt is, ami megmutatkozik a házaik falán a málló vakolaton, aminek oka lehet a nagyon magas páratartalom.

Gyönyörű ez a hely, ha nézed a távolból. Amint egyre közelebb mész egyre valóságosabbá válik a dolog, a varázslat szép lassan hámlik lefelé. Amikor ott állsz egy ilyen mellékutcában két méterre az ott lakó embertől, akkor megérted a valóságot. Te irigyled a lakhelyét még így romosban is, ő pedig irigyli a szabadságodat, mert elmehetsz bármikor, ha akarsz.

Változatlanul sokan dolgoztak most is a házaik körül.
A két csöves tanya, amit tavaly láttam lakatlanná vált, elkezdte benőni a gaz. Lakatlan házakból, omladozó tetőkből egyre több van. Ami érdekes, hogy a városközpontban is így van. Tavaly még lakott házak váltak lakatlanná.


A hegytetőn a Teleferico felső állomásán ismét hagytam kidobni a fotómat. Odalenn a beszállásnál lefényképeznek, ha akarod, ha nem. Odafenn meg szép kiadványba belenyomtatva próbálják eladni neked. Az üzletkötésre a gyerekesek tuti befutók, mert a pulya kiköveteli a szülőktől, felnőttek viszont kevesen veszik meg.
Sikeresebbek lennének ha átgondoltabb lenne a marketing, ha végeznének egy felmérést a terméket illetően. Ahelyett hogy kidobják, adják oda ingyen annak aki válaszol egy pár egyszerű kérdésre. Szerintem nem gondoltak bele abba, hoogy aki ide felérkezett, az még megy botanikázni, sétálni, enni, stb. A hátukon hátizsák van és nem tudnak hova tenni egy A4-es méretű összahajtást nem tűrő dolgot. Ki a fene akar itt a szeles hegytetőn egy ekkora vitorlával kite-szörfözni?
Na mindegy.


Az étterem változatlanul jó az állomáson.
12 euróból rendesen meg lehet kajálni. A felszolgálólány tudja hol van hángeri, és tudja mondani a köszönömöt Pákósan. (kossszonom)

Aki jön fel ne hagyja lenn a meleg cuccát, mert idefenn sokkal hűvösebb szelek tudnak fújni!

E sorok botanikailag beoltott olvasóinak elmondom, hogy most amikor irom e betüket, a fejemre öntöttem a hamutartó tartalmát. Vezekelni akarok, mert idén sem mentem be a csodálatos kertbe. Vidéken lakok, van rohadt nagy kertünk is. Engem ez nem izgat fel ez, így bocsánat, de kihagytam.

Lötyögtünk még egy sort idefenn, aztán lelibegtünk a tengerszintre. A kikötőben megnéztük a Victoria királynő hajót és a sétáló embereket.
























Ismét beültünk a parkolóház mögötti Gigi Sumos gyümölcslé bárba, ahol nagyon finom italokat lehet hörpölni, igaz aranyáron.

A nap itt kifogyott alólunk, haza kivánkoztunk a szállásra.

Mivel még több mint három és fél óra volt napnyugtáig, Olivár elment megkeresni a Levada dos Tornos alsó végét. Reménykedett benne hogy egy többszáz méteres vizesést fog látni ahogy az beleömlik a víz az óceánba. Ehelyett egy minivízesésről hozott képet, ahogy a levada eltünik egy ismeretlen lyukban. Valamiért az az érzésem, hogy ez a nyomozás itt még nem ért véget. Ma rábeszélem, hogy fusson fel a másik végére ami a Monte hegyen van. Nem sok az a tíz kilométer.
Odafele.

Pá magyarok, megyek hámlani!



...folytatás...