Reggel a szokásos, párás borús idő. A távolban a golfklub persze szikrázó napsütésben csillog. Hiába, ha az Úr valakire egyszer rámosolyog fentről, annak szerencsés lesz az egész élete.
Csipásban kimásztam a kocsihoz, hogy megnézzem mekkora kárt csináltam az aljában múltkor Rabacalnál, amikor felültettem valamire. Látom, hogy a küszöböt rendesen megformázta valami, és már éreztem is az elsuhanó eurókat. Megnéztem az átvételi papírt, látom rajta, hogy a sérülés be van jelölve. Na ez megnyugtató.
Mára négy hely volt bejelölve.
Camara de Lobos kilátója volt az első. Ez a város közepén van, el sem lehet téveszteni. Kocsival macerás az elérése, mert a parkolói olyan helyen vannak, ahová csak sétálóutcákon keresztül lehet oda menni. Ez elég frusztráló, hiszen az ember zavarja a többi embert, aki boldogan gyümölcslézne a teraszokon, járdákon. Érthetetlen, hogy miért nem tiltják ki a kocsikat. Biztos lenne parkolásra más mód is. Engem nagyon zavart a dolog, de bekerültem a darálóba, a kijutáshoz egyre több ilyen helyre kerültem be, mire ki tudtam jutni.
Én személy szerint nem kedvelem ezt a települést, mert amikor néztem utána madeirás fórumokban, a tripen és máshol, egy pár negatívumot olvastam róla, amik miatt előítéleteim vannak.
Előítéleteimet igazolta, hogy a nagyon szép kilátó parkban rongálások voltak, világítótestek egytől egyig össze voltak törve. Ez szomorú, mert látszik az igyekezet a szépségre, ráadásul ez a park roppant jó helyen van.
Csipásban kimásztam a kocsihoz, hogy megnézzem mekkora kárt csináltam az aljában múltkor Rabacalnál, amikor felültettem valamire. Látom, hogy a küszöböt rendesen megformázta valami, és már éreztem is az elsuhanó eurókat. Megnéztem az átvételi papírt, látom rajta, hogy a sérülés be van jelölve. Na ez megnyugtató.
Mára négy hely volt bejelölve.
Camara de Lobos kilátója volt az első. Ez a város közepén van, el sem lehet téveszteni. Kocsival macerás az elérése, mert a parkolói olyan helyen vannak, ahová csak sétálóutcákon keresztül lehet oda menni. Ez elég frusztráló, hiszen az ember zavarja a többi embert, aki boldogan gyümölcslézne a teraszokon, járdákon. Érthetetlen, hogy miért nem tiltják ki a kocsikat. Biztos lenne parkolásra más mód is. Engem nagyon zavart a dolog, de bekerültem a darálóba, a kijutáshoz egyre több ilyen helyre kerültem be, mire ki tudtam jutni.
Én személy szerint nem kedvelem ezt a települést, mert amikor néztem utána madeirás fórumokban, a tripen és máshol, egy pár negatívumot olvastam róla, amik miatt előítéleteim vannak.
Előítéleteimet igazolta, hogy a nagyon szép kilátó parkban rongálások voltak, világítótestek egytől egyig össze voltak törve. Ez szomorú, mert látszik az igyekezet a szépségre, ráadásul ez a park roppant jó helyen van.
Camara de Lobos panorama (Flickr)
Második helyként Espigóo-t céloztuk meg, amit szintén a német turista barátunktól kaptunk poi-ban. Ugyanúgy mint a tegnapelőtti lépcsőben végződő kalandunkat. Ez némi félelemmel töltött el. 32.70719, -17.03115
A jellegtelen felfelé vezető út fokozatosan ment át a gyönyörű tájba, majd egy mesebeli faluba értünk. Az út két biciklisávra szűkül, de kitűnő állapotban van. Nem csoda, mert csak gyalog tapossák. Ide busz tuti nem jár, megállót egyet sem láttam. Lehet, hogy van valami mikrobusz, és azt meg leintik megálló nélkül is, de ez csak egy fikció. Őszintén szólva kerekes kukákra sem emlékszem, lehet hogy kukás sincs.
Az emberek - akik többnyire öregek - kinn dolgoztak a kertekben, művelték falatnyi földjeiket. Volt alkalmam látni, ahogy a legalább 70 éves öreg a hátán egy 60 literesnek becsült hordóban vitt fel valamit a végtelen lépcsőjén. Sziszifuszi munka, bár az öreg hordója nem gurult vissza.
Ezeknek az embereknek egy zöldségleves is mást jelenthet, mint nekünk. Nemcsak azért mert saját maga által termelt zöldséget eszi, hanem ha lemegy egy csomag répáért az szó szerint értelmet nyer. Nagyon nem éri meg valamit lenn felejteni.
A házak mind a sziklafalakra vannak tapasztva, alattuk tízméternyi kert majd szakadék. A völgybe egy eszelősen hosszú lépcső vezet lefelé, majd elenyészik. Az ember azon gondolkozik, hogy akik építették miért tartották fontosnak ezt az őrületes munka befektetést? Vajon mi lehetett valaha a lépcső végén? Soha nem fogom látni, mert ha lemennék rajta, önerőből nem tudnék visszajönni, így marad az izgalmas képzelet.
A falu zsákutca. A végén van egy kilátó építve. A kilátó mellett kis kocsiforduló. Két autó állt benne, amiből az egyik defektes, jó ideje állhat ott. Annyi hely marad csak, hogy öt receficével megfordítsam a kocsit. Az kicsi keskeny utcácska meredek, nincs értelme tolatni benne, mert csak az aszfaltot látnám, ugyanis a Folszi nem cabrio.
A kilátóból egyik irányban Ribeira Brava-t, a másik irányban Encumeadat is látni. Belátni a VE4 völgyének teljes déli részét. A kilátópont szerencsés helyen van, eszméletlen szép. Olyan szél fújt, hogy nem tudtunk beszélni egymással, mert lobogott volna a nyelvünk, mint a platón utazó kutyáknak.
Lefelé menet megnéztek minket a helyiek, mi intettünk, ők visszamosolyogtak, szerintem mi voltunk „a turisták, akik májusban itt voltak”. Mi persze irigyeltük őket, hogy milyen csodás helyen élnek, hiszen nem éljük meg azt a sok nehézséget ami nekik jutott, ők pedig biztos irigyeltek minket a gazdag turistákat, akik rövidesen hazatérnek az ő gazdag világukba.
Ez a hely hozzáadandó a kihagyhatatlan helyekhez. A vele szemben levő hegyen lehet az a falu, amit a minap nem találtam meg. Amikor jön lefelé az ember a varázslatból, és beér a „civilizált” zsúfolt területekre, akkor látja az óriási kontrasztot.
Második helyként Espigóo-t céloztuk meg, amit szintén a német turista barátunktól kaptunk poi-ban. Ugyanúgy mint a tegnapelőtti lépcsőben végződő kalandunkat. Ez némi félelemmel töltött el. 32.70719, -17.03115
A jellegtelen felfelé vezető út fokozatosan ment át a gyönyörű tájba, majd egy mesebeli faluba értünk. Az út két biciklisávra szűkül, de kitűnő állapotban van. Nem csoda, mert csak gyalog tapossák. Ide busz tuti nem jár, megállót egyet sem láttam. Lehet, hogy van valami mikrobusz, és azt meg leintik megálló nélkül is, de ez csak egy fikció. Őszintén szólva kerekes kukákra sem emlékszem, lehet hogy kukás sincs.
Az emberek - akik többnyire öregek - kinn dolgoztak a kertekben, művelték falatnyi földjeiket. Volt alkalmam látni, ahogy a legalább 70 éves öreg a hátán egy 60 literesnek becsült hordóban vitt fel valamit a végtelen lépcsőjén. Sziszifuszi munka, bár az öreg hordója nem gurult vissza.
Ezeknek az embereknek egy zöldségleves is mást jelenthet, mint nekünk. Nemcsak azért mert saját maga által termelt zöldséget eszi, hanem ha lemegy egy csomag répáért az szó szerint értelmet nyer. Nagyon nem éri meg valamit lenn felejteni.
A házak mind a sziklafalakra vannak tapasztva, alattuk tízméternyi kert majd szakadék. A völgybe egy eszelősen hosszú lépcső vezet lefelé, majd elenyészik. Az ember azon gondolkozik, hogy akik építették miért tartották fontosnak ezt az őrületes munka befektetést? Vajon mi lehetett valaha a lépcső végén? Soha nem fogom látni, mert ha lemennék rajta, önerőből nem tudnék visszajönni, így marad az izgalmas képzelet.
A falu zsákutca. A végén van egy kilátó építve. A kilátó mellett kis kocsiforduló. Két autó állt benne, amiből az egyik defektes, jó ideje állhat ott. Annyi hely marad csak, hogy öt receficével megfordítsam a kocsit. Az kicsi keskeny utcácska meredek, nincs értelme tolatni benne, mert csak az aszfaltot látnám, ugyanis a Folszi nem cabrio.
A kilátóból egyik irányban Ribeira Brava-t, a másik irányban Encumeadat is látni. Belátni a VE4 völgyének teljes déli részét. A kilátópont szerencsés helyen van, eszméletlen szép. Olyan szél fújt, hogy nem tudtunk beszélni egymással, mert lobogott volna a nyelvünk, mint a platón utazó kutyáknak.
Lefelé menet megnéztek minket a helyiek, mi intettünk, ők visszamosolyogtak, szerintem mi voltunk „a turisták, akik májusban itt voltak”. Mi persze irigyeltük őket, hogy milyen csodás helyen élnek, hiszen nem éljük meg azt a sok nehézséget ami nekik jutott, ők pedig biztos irigyeltek minket a gazdag turistákat, akik rövidesen hazatérnek az ő gazdag világukba.
Ez a hely hozzáadandó a kihagyhatatlan helyekhez. A vele szemben levő hegyen lehet az a falu, amit a minap nem találtam meg. Amikor jön lefelé az ember a varázslatból, és beér a „civilizált” zsúfolt területekre, akkor látja az óriási kontrasztot.
Espigóo panorama (Flickr)
Ribeira Bravára a belünk vitt. A Don Luis névre hallgató teraszon finom kajákat lehet enni. Az adagok óriásiak. A marha mignyonról sült ananásszal már tavaly áradoztam. Most is tenném – de nem fogom. Gabi valami grill mixet kért. Neki kihoztak annyi kaját hogy a nézésétől Matolcsy-s lett a szemem.
Az étterem mellett van egy zöldséges, fűszeres, virágos, kutyatápos bolt. Itt vettünk szárított gyümölcsöket. Amit a Mercadóban 39,50-ért adnak az itt 34.50. Tehát nem húztak le nagyon a Mercadóban, vagy itt is lehúztak, csak nem annyira. Vagy ez egy normális ár, hiszen a gyümölcsök nagy része víz. Ha ezt elveszti, akkor a súlya rendesen megcsappan.
Negyedik helyünk a HiperSá volt, amit most Continente Modelonak, meg minden másnak hívnak még. Ez madeira legnagyobb közértje. A poit megadom, hátha valakinek kell: 32.64971, -16.93765
Van még egy napom itt. Kezdem edzeni magam, hogy visszatérhessek a magyar mindennapokba.
Ma este fél órát, holnap egy órát kell gyűlölködjek, hogy gond nélkül be tudjak illeszkedni a mindennapi életbe. Sajnos a gyorshajtást és a bunkóságot itt nem gyakorolhatom, mert tiszteletlen lennék a vendéglátóimmal.
end of ma
...folytatás...
Negyedik helyünk a HiperSá volt, amit most Continente Modelonak, meg minden másnak hívnak még. Ez madeira legnagyobb közértje. A poit megadom, hátha valakinek kell: 32.64971, -16.93765
Van még egy napom itt. Kezdem edzeni magam, hogy visszatérhessek a magyar mindennapokba.
Ma este fél órát, holnap egy órát kell gyűlölködjek, hogy gond nélkül be tudjak illeszkedni a mindennapi életbe. Sajnos a gyorshajtást és a bunkóságot itt nem gyakorolhatom, mert tiszteletlen lennék a vendéglátóimmal.
end of ma
...folytatás...
