Mára Gabi szabit kért.
Éjjel rosszul aludt, pedig mondtam neki, hogy este ne a számlakivonatát olvasgassa, vannak annál barátságosabb olvasnivalók is a neten.
Reggeli napsütésben Olivérrel nekivágtunk csoki utcázni. Égettünk egy halom dízelt a helyi lakosság mellékutcáiban. Röhögve élveztük az eszelős emelkedőket. Lestük a helyieket, akik élték mindennapi életüket, amit mi disznó módon kukkoltunk. Nem értettük, hogy CR7 hogy lett ezen a helyen ekkora nagy ász. Ha kiment labdázni az udvarra, akkor egy rosszul sikerült rúgás után három órát gyalogolhatott a labdája után.
Az eszelős emelkedők később társultak a nagyon keskennyel. Mi meg dübörögtünk egyesben meg félkettesben felfelé a sikátorban, a helyiek nem kis örömére. Egyik komolyabb helyen a motor hang hirtelen megváltozott, amit nem nagyon értettem, se piros lámpácskák, se sebesség változás. Ültem merő szőkében és vigyorogtam, mert lefagyott az analitikai modulom. De lőn megvilágosodás. A motorhang azért változott meg, mert nem egy motorhangot hallottam, hanem hármat! Két helyi jött mögöttem olyan „zsuzsivonatosban”. A tükörben oly közelinek láttam a manus mancsait a kormányon, mintha mindjárt a vállamra tenné azokat. Teljes idegesbe átfordulva menekülő helyet kerestem és egy fingnyi helyre félre húzódtam. Még nem állt a Folszi, amikor a madeirans elsöpört mellettem, seggében a másikkal. Szerintem a leghátsó csinálta az egész balhét, mert a menekülősdi láthatóan folytatódott, de már előttem.
Fél órával és öt liter gázolajjal később a Portela kilátóhoz értünk. 32.74685, -16.82628
A kilátásról nem lelkendezek. Ez kötelező nézemény ha itt vagy Madeirán. A hozzáfűzendő érdekesség, hogy ottlétemkor két hölgy árusított helyi dolgokat. Az egyik pult virághagymák, komplett elültethető palánták, virágmagok helye volt. Ennek adtam esélyt. A másik pult nagyon bóvliszagú volt. Bolti poncha, cukorkák, valamilyen süteménycsodák, amik tuti nem házi készítésűek voltak, meg valami üveges lekvárszerű dolog kolbász-zsír színnel. Elég sokan voltunk ott, de senki nem vásárolt. Én a virágosnál eljátszottam a gondolattal, hogy viszek valami hervadnivalót, de a repülős szállítás elriasztott a gondolattól.
A közelben levő étterem nem látszott nagyon jól menőnek, de lehet, hogy a déli órák még koraiak voltak ennek eldöntéséhez.
Éjjel rosszul aludt, pedig mondtam neki, hogy este ne a számlakivonatát olvasgassa, vannak annál barátságosabb olvasnivalók is a neten.
Reggeli napsütésben Olivérrel nekivágtunk csoki utcázni. Égettünk egy halom dízelt a helyi lakosság mellékutcáiban. Röhögve élveztük az eszelős emelkedőket. Lestük a helyieket, akik élték mindennapi életüket, amit mi disznó módon kukkoltunk. Nem értettük, hogy CR7 hogy lett ezen a helyen ekkora nagy ász. Ha kiment labdázni az udvarra, akkor egy rosszul sikerült rúgás után három órát gyalogolhatott a labdája után.
Az eszelős emelkedők később társultak a nagyon keskennyel. Mi meg dübörögtünk egyesben meg félkettesben felfelé a sikátorban, a helyiek nem kis örömére. Egyik komolyabb helyen a motor hang hirtelen megváltozott, amit nem nagyon értettem, se piros lámpácskák, se sebesség változás. Ültem merő szőkében és vigyorogtam, mert lefagyott az analitikai modulom. De lőn megvilágosodás. A motorhang azért változott meg, mert nem egy motorhangot hallottam, hanem hármat! Két helyi jött mögöttem olyan „zsuzsivonatosban”. A tükörben oly közelinek láttam a manus mancsait a kormányon, mintha mindjárt a vállamra tenné azokat. Teljes idegesbe átfordulva menekülő helyet kerestem és egy fingnyi helyre félre húzódtam. Még nem állt a Folszi, amikor a madeirans elsöpört mellettem, seggében a másikkal. Szerintem a leghátsó csinálta az egész balhét, mert a menekülősdi láthatóan folytatódott, de már előttem.
Fél órával és öt liter gázolajjal később a Portela kilátóhoz értünk. 32.74685, -16.82628
A kilátásról nem lelkendezek. Ez kötelező nézemény ha itt vagy Madeirán. A hozzáfűzendő érdekesség, hogy ottlétemkor két hölgy árusított helyi dolgokat. Az egyik pult virághagymák, komplett elültethető palánták, virágmagok helye volt. Ennek adtam esélyt. A másik pult nagyon bóvliszagú volt. Bolti poncha, cukorkák, valamilyen süteménycsodák, amik tuti nem házi készítésűek voltak, meg valami üveges lekvárszerű dolog kolbász-zsír színnel. Elég sokan voltunk ott, de senki nem vásárolt. Én a virágosnál eljátszottam a gondolattal, hogy viszek valami hervadnivalót, de a repülős szállítás elriasztott a gondolattól.
A közelben levő étterem nem látszott nagyon jól menőnek, de lehet, hogy a déli órák még koraiak voltak ennek eldöntéséhez.
Sok-sok fotó után elindultunk Porto da Cruz-ba.
Ez a település megér jó pár órát, mert nagyon aranyos. Úgy minden rendesen a helyén van benne. Ez egy igazi étterem paradicsom. Itt van minden lépésnél egy-egy etető, mindenki találhat a gusztusának megfelelőt.
A belvárosban itt is vannak romos épületek. Az elkeserítőbb a megjelenő graffiti, ami arra vall hogy a helyi középiskolában nem minden diák elégedett a helyi életmenettel.
Sajna Olivér nem volt éhes, így hiába invitáltak a pincérek, a kaja elmaradt, nem kis csalódottságot okozva gyomrocskámnak, amit hangos korgással hányt a szememre.
A maderiansok szeretik díszíteni városaikat. A körforgalmakba építenek szép szökőkutakat, helyeznek el szobrokat.
Itt Porto da Cruzban körforgalom híján az egyik étterem mellett találtam meg a „punci” című műalkotást. Alant láthatjátok.
Ez a település megér jó pár órát, mert nagyon aranyos. Úgy minden rendesen a helyén van benne. Ez egy igazi étterem paradicsom. Itt van minden lépésnél egy-egy etető, mindenki találhat a gusztusának megfelelőt.
A belvárosban itt is vannak romos épületek. Az elkeserítőbb a megjelenő graffiti, ami arra vall hogy a helyi középiskolában nem minden diák elégedett a helyi életmenettel.
Sajna Olivér nem volt éhes, így hiába invitáltak a pincérek, a kaja elmaradt, nem kis csalódottságot okozva gyomrocskámnak, amit hangos korgással hányt a szememre.
A maderiansok szeretik díszíteni városaikat. A körforgalmakba építenek szép szökőkutakat, helyeznek el szobrokat.
Itt Porto da Cruzban körforgalom híján az egyik étterem mellett találtam meg a „punci” című műalkotást. Alant láthatjátok.
Porto da Cruz sikátor (Flickr)
Csavarogtam egy sort még a három méter széles utcácskákban. Találtam snack bárt, kőpadokkal a bejárat mellett. Tulajdonképpen nem egy rossz hely ez szállás tekintetében sem, ha valakit nem zavar a sok ember és az, hogy némileg tovább tart eljutni a frekventáltabb helyekre.
Én áldom, hogy a Hortensiát megtaláltam. A bookingon nyilatkozó holland vagy belga, aki egyetlen emberként adott 2.9 pontot, az vagy nagyon ballábbal kelt fel, vagy egyszerűen mellényúlt amikor 35 euróért 5 csillagot várt és helyette egyszerű vidéki apartmant kapott.
Csavarogtam egy sort még a három méter széles utcácskákban. Találtam snack bárt, kőpadokkal a bejárat mellett. Tulajdonképpen nem egy rossz hely ez szállás tekintetében sem, ha valakit nem zavar a sok ember és az, hogy némileg tovább tart eljutni a frekventáltabb helyekre.
Én áldom, hogy a Hortensiát megtaláltam. A bookingon nyilatkozó holland vagy belga, aki egyetlen emberként adott 2.9 pontot, az vagy nagyon ballábbal kelt fel, vagy egyszerűen mellényúlt amikor 35 euróért 5 csillagot várt és helyette egyszerű vidéki apartmant kapott.
Santanába hajtottunk, mielőtt rápróbálunk a Pico Ruivora.
Faial panoráma 1 (Flickr)
Faial panoráma 2 (Flickr)
Etetőhelyet kerestünk, összevissza kuncsorogtuk ezt a nagy területen fekvő települést. Nem tudom miért nem szeretem ezt a helyet, de nekem itt valahogy semmi sem jön be. Van egy iciri-piciri utcája ami eléri a tetszik minősítést, aztán semmi más. A hely szétszórt, rendezetlen.
Végül eluntam az étterem keresősdit, meg egyébként sem volt kedvem Olivér etetésével görcsölni, ugyanis az ő gasztronómiai igényei egyszerűek, mint egy vajas kenyér. Ha valami összetettebb a tojásos nokedlinél, akkor nem tud dönteni, ráadásul képes meghalni egy zöldségnek a puszta látványától is. Így beültünk egy csillagok nélküli pizzázóba, ami azért nem is volt rossz választás, így utólag nézve.
Olivér örült a pizzának. Aszongya: békönöst kér. Mondom ok, rendezd a pincérrel, te legalább láttál már angoltanárt a suliban, én meg még azt se. Gondoltam majd én meg csak meg „tú”-zom az ő rendelését, oszt jónapot. (tú=two) A pincér kicsit kiakadt az only bacon dolgon. Ugyanis amit Olivér mutogatott, az a lego pizza rész volt, ahol te tudod a feltéteket beválogatni. A kínálgatott többi cuccost, mint salami, tomato Olivér mind leonlibékönözte. (Hodor. Ha valaki nézi a Trónok Harcát)
Végül a pincér rájött, ha nem akar egy máj gerit, akkor jobb ha összerakat egy onlibékönt a fickónak.
Én közben a kettőjük makogásából levontam, hogy az onlibékön nem nyerő dolog, így én egyszerűen behunyt szemmel böktem. Pincér leolvasta a Jimmy Pizzája nevet, már csak egy kérdése maradt a size, amit lemiddléztem.
Negyed óra múlva kaptunk két szép pizzát.
Volt hozzá kés, de ugye aki tudja milyen ellenálló a bacon mindenféle vágási kísérletnek, az kikövetkeztetheti, hogy Olivérnek se sikerült az elővágott háromszögeknél kisebb darabokat nyernie. A hadakozása mindössze annyit ért, hogy lett egy irdatlan nagy feltétcsomagja a villán és egy pucér tésztája a tányéron. A késes sikertelenségből nem vonta le azt a logikus következtetést, hogy a fogas is az lesz.
Hangosan röhögök magamban amikor látom, ahogy könnybe lábadt szemmel forgatja a szájában a nagy falatot. Végül feladta. Kiköpni nem merte, tehát egyenes adásban láthattam azt, amikor a zsiráf lenyel egy komplett szalmabálát. Kínos lassúsággal vonul lefelé a bumszli a torkán, miközben többen drukkolunk, hogy ez véget érjen mielőtt elfogy a levegője. Végül aztán megette az egészet.
Én cserebogár pajoros pizzát nyertem, hogy a fene a gusztusát annak aki ezt szereti. Jól meg peppereztettem, hogy ne érezzem az izét és legyűrtem öthatodát.
A pizzázó nem buli. Fejenként 13 euró volt ez az ebéd jattal együtt. És ez sok.
Alig többért normális kaját kaphatsz egy normális étteremben. Vagy négy csontot, mint én tegnap.
Jóllakva fellőttük magunkat a Pico Ruivóra.
Az utat nem taglalnám, a szokásos.
Odafenn a parkolóban én is nekigyürkőztem a 2.8 kilométernek. Kb egy kilométernél lehidaltam. Ott próbáltam annyi levegőt venni amennyi az eszméletvesztés nélküli léthez szükséges. Szánalmas lihegésemet sajnálkozva figyelték a mellettem felfelé tartó német nyugdíjasok. Én ledekkoltam és figyeltem, ahogy a ponttá zsugorodott Olivér eltűnik a távolban. Amikor már lett levegőm, akkor egy szinttel még feljebb másztam, ahonnan már tisztán lehetett látni minden irányban. Ha a felhőjárás is engedi, akkor innen csodálatos látvány a Pico Aieron levő radar. Hihetetlen hogy milyen közelinek tűnik. Van oda túraútvonal is innen, annak aki meg tudja tenni és megfelelő a felszerelése.
Fél óra várakozás után, már hidegnek éreztem a szelet, a kapucnis felsőm és a mellényem kezdett kevés lenni. Gondoltam, lemegyek, Olivér majd jön rövidesen.
Lementem és beültem a jó meleg autóba és vártam, vártam. Végül amikor elfogyott a türelmem, rá kellett hívni a fiúra hogy hordja már le magát, mert beesteledik. Tudjátok itt még a legmagasabb hegyen és a legmélyebb völgyben is van térerő.
Jó tíz perc múlva látom, hogy vagy fél kilométerre tőlem jön lefelé futva. Irigylem a jó kondiját, én meg jól elkúrtam a sajátomat. Ne dohányozzatok emberek, mert beszopjátok. Úgy is mondhatnám, hogy jobban beszopjátok, mint nélküle.
Hazakocsikáztunk a Rapidán. Jót fagyiztunk és döglöttünk alvásig.
Pá emberek.
Lementem és beültem a jó meleg autóba és vártam, vártam. Végül amikor elfogyott a türelmem, rá kellett hívni a fiúra hogy hordja már le magát, mert beesteledik. Tudjátok itt még a legmagasabb hegyen és a legmélyebb völgyben is van térerő.
Jó tíz perc múlva látom, hogy vagy fél kilométerre tőlem jön lefelé futva. Irigylem a jó kondiját, én meg jól elkúrtam a sajátomat. Ne dohányozzatok emberek, mert beszopjátok. Úgy is mondhatnám, hogy jobban beszopjátok, mint nélküle.
Hazakocsikáztunk a Rapidán. Jót fagyiztunk és döglöttünk alvásig.
Pá emberek.
...folytatás...
