Másik info az ami kimaradt, hogy a Nissanos muki tegnap délután azon a kis fiszfasz helyen, ami maradt a parkolóban, úgy körültáncolta a batárjával a Folszit, hogy öröm volt nézni. Pedig mindketten esküdtünk volna rá, hogy tolatva kell majd felkinlódnia magát a felhajtón. Tudnak ezek a madeiransok.
Ma reggel elmentem repjegyet venni a kis kétmotoros gépre, amivel pénteken átmegyünk Porto Santora. A reptéren beálltam a Sixt parkolójába, nehogymá fizessek a parkolásért, ha van parkoló kártyám.
Felmentem tök lazában az emeletre és kerestem a kávézót, ami mellett állítólag ott van az AeroVip pultja. A laza álca mögött egy nagy gyomor nagy görcse lapult.
A pult mögött szőke harmincas hölgy és egy kortalan fickó ült. Előre begyakorolt bemutatkozásomat és nyelvi hiányosságaimat taglaló mondókámat előadtam a hölgynek. Őszinte riadalom ült ki az arcára, ami rám is átragadt. Majdnem elkezdtünk kánonban sikoltozni. Hogy oldjam a kialakult feszkót, odatoltam elé a tabletet, amin megnyitottam a tegnap interneten leadott foglalásomat. Meglátta a foglalási számot és ettől láthatóan megnyugodott és elkezdett jegyet gyártani. Elém tolt egy kis papír darabkát, amin a jegy ára szerepelt. A papir láttán ismét elkapott a gyomorremegés. Nem az összeg volt a lényeg, hanem a papír. Ez nem egy post-it volt, hanem egy A4-es papir nyolcada. Pedáns tépett szélekkel AS (Ahogy Sikerül) szabvánnyal. Gondoltam, ha ennek az AeroVip-nek papírra nincs zsugája, akkor a gépeiket vajon hogy tartják karban? Kikalapálják a sasszegeket is ötvenedszer is a csere helyett? Na mindegy lesz ami lesz.
Vipes hölgy megtolta papirkáját, hogy visszatérjenek a gondolataim a révedezésből. Kérdezte, hogy credit card vagy "jcrghweigh". Mivel az elsőt nem akartam, a második meg lehet hogy csak tüsszentés volt, mutattam a készpénz egyezményes jelét, tudjátok azt ami olyan, mint amikor a fikusz makszimuszt görgetitek az ujjaitok között, hogy végre megtudjatok szabadulni tőle. Csajszi vette a lapot és már teljes volt az összhang közöttünk. Érdeklődésemet, hogy hol lesz a checkin és mikor, valamint lesz e szeku már profin elmagyarázta. Én fél profin nem értettem a felét, de mindegy lesz majd valahogy.
Egy tíz személyes gépen csak feltűnik, ha hiányoznak hárman.
Visszagurultam a Hortensiához. Útközben a gyönyörű napsütésből a szakadó esőbe hajtottam bele, majd újra a naposba.
Tizenegykor Gabi még úgy nézett ki mint aki roppantul másnapos. Mondtam is neki, hogy stimmel, másnap van, méghozzá annyira hogy mások már ebédelni készülnek. Igy van ez, ha az ember szervezete átáll az éjszakai meló miatt a fordított életre. A hosszú kapcsolatunk alapja az, hogy jó esetben is csak 9 órán át kell elviselnünk egymást, mert én biza este nyolckor már az igazak álmát alszom.
Délben úgy döntöttünk, hogy a Ronaldó akadémia melletti utcán megyünk le a város felé. Ez a Jardim Botanico mellett megy lefelé. Sok sok turista ment befelé a szikrázó napsütésben. Úgy kb egy kilométert mehettünk a városközpont felé, ahol már úgy szakadt az eső, hogy az ablaktörlőt folyamatosra kellett állítani.
Ilyen kilátásokkal ráfordultunk a rapidára és beirányoztuk a déli part VE4 esen túli részét. Az egész Funchal öböl és Camara Lobos szakadó esőben volt. A 3-as kapunál kezdett kékülni az ég.
Ribiéria Bravánál kibújtunk az utolsó alagútból és szikrázó napsütésbe érkeztünk. A sziget mikroakármilye olyan, hogy a különböző időjárást talál az ember néhány száz méterre egymástól. Ez még érdekes is lehetne, de a néhányszáz méter mellé oda lehet írni a néhány percet is, ami később bizonyítást is nyert.
Ribikén nem álltunk meg, külön programként majd jövünk még ide kajolni.
Első megállónak a gyönyörű Ponta do Sol-t látogattuk meg. A szűk kanyon nagyon magas sziklákkal van körbevéve. A falakra szállodák vannak tapasztva, a középső részen varázslatos ici-pici település. Állítólag innen csodálatos a naplemente. Persze ahhoz az egyik teraszon kellene kortyolgatni a borocskát, gyertyalánggal, baráttal/barátnővel.
A tengerparton szörnyedelmes hullámtörő, természetesen rommá tört járdákkal. Van még rendkívül ronda és szánalmas strandkezdemény amit a kutya sem használ. És a non plus ultra egy sportpálya szerte szét szakadt magas zöld drótkerítéssel.
A szépség és a szörnyűség.
Ponta do Solban, azért több a szépség, ha az ember ki tudja zárni azokat a dolgokat, amik zavaróan nem illenek oda.
Innen nyugatnak indultunk a tengerparti úton, mert nem volt lezárva. Ez tavaly kimaradt. Csodás kézzel készült alagutakon lehet itt átmenni és van kocsimosó vízesés is. A mostani esőknek köszönhetően durva mennyiségű víz jött lefelé. Gabit át akartam zavarni alatta gyalog, mert amikor kiszállt fényképezni, nem ment el a kocsitól annyira, hogy sunyiban nagy gázzal ott tudjam hagyni a vizesés innenső oldalán. A parti öreg alagútban levő oldalsó elágazáson belátni a vele párhuzamosan futó új alagútba.
Az öreg útról visszafordultunk az új alagútba és visszamentünk Ribikére (Ribeiria Brava), ahol a Pingo Doce közért volt a cél, mivel elfogyott a szénsavas ásványvizem. A tengerparti körforgalomban vidám fickó integetett nekünk, hogy menjünk be hozzá az étterembe. Ő volt a becsábító ember. Olyan jópofa volt az invitálása, hogy jó kedvünk lett tőle. Az egyetlen ami az éttermétől eltántorított az az, hogy körforgalomban nem parkolnak még a portugálok sem. Magyar ember meg nem gyalogol két kilométert vissza az első szabad parkolótól, mert ahhoz egy vidám fickó invitálása vajmi kevés.
A közért ide néhány száz méterre volt.
Pont állt ki egy kocsi, így a bejárat elé tudtam parkolni, amikoris elkezdett szakadni az eső. Na ez aztán abszolút törölte a parkoló nélküli éttermet, vidám fickó ide vagy oda.
Ez a közért kicsi és nagyon sokan jönnek ide vásárolni. Érdekessége hogy a pénztárok annyira kinn vannak az üzletből, hogy az elpakolást már kinn végzed az utcán. Ha zárnak és lehúzzák a redőnyt, akkor az pár centire van a pénztáros pultoktól.
A halas pultnál a hentes fiú éppen egy egy méternél hosszabb, bő húsz centi átmérőjű halat mért le egy hölgynek. Gondoltam kivárom, hogy miként fogja azt a bálnát zsírpapírba csavarni és hogyan fogja majd betenni a bevásárlókocsiba. Ha farokkal kifelé sikerül, akkor egy palack nem maradt volna fenn a polcokon a pulttól a pénztárig. Mire előkaptam a telót, hogy megörökítem a dolgot, addigra a hentes fiú áttette a hátsó pultra a tetemet és elkezdte a feldarabolását. A fotó lehetetlenné vált, a kocsiba helyezés meg már nem volt olyan érdekesnek látszó. A hentes fiú és pultja tocsogott a hal vérében. Nekem félparasztnak is megdöbbentő volt a Pingo Doce patológia osztálya.
A negyedórás bevásárlásunk eredményét totál napsütésben pakoltuk a csomagtartóba, az aszfalt őrült sebességgel száradt fel.
Elindultunk a nap fénypontja az ebéd irányába.
Bocs, helyesbítek. Elindultunk a nap fénypontja Faja dos Padres irányába.
Ez a hely lenn van a tengerparton. Itt vannak kiadó lakások, van étterem és van mezőgazdasági termelés. Ami nincs az az út. Út nincs ide. Fentről eddig egy szakadt lift hozta le a vendégeket - ne kérdezd hány méterről - most egy vadi új Teleferico van itt.
Az új gép nagyon gyors, nagyon szép, nagyon 10 euró. De megéri.
Faja dos Padres panorama
A lenti étterem is új vezetést kapott.
A tavalyi óriás adagok, normálra sorvadtak. A gyümölcslé nem frissen préselt, hanem palackból öntik. Sürünek sürű,de nem olyan, mint eddig volt. Az árak nem elvadultak.
Itt is folytak fejlesztések, le-fel húzható (még) teljesen áttetsző műanyag falak védenek az erős széltől vagy esőtől.
Lásd az idei és tavalyi tányérkámat:
 |
| 2016-os adag |
 |
| 2015-ös adag |
A telefericoból kiszálláskor egy nagyon szépen karbantartott kertbe jut az ember, ahol a banántól a hagymáig sok mindent termelnek. Egy egyszerű kis tábla jelzi, hogy kérem ne szedjenek gyümölcsöt.
A kertben vannak a kiadó apartmanok. Mi szeretjük a távolságot az emberektől, de ez azért még nekünk is egy kicsit extrém.
Az étterem szabadtéri részében ültünk le, itt készültünk ebédelni. A szél meglehetősen fújt, de a még belefér kategória volt. Viharos sebességgel szabadultunk meg a zokninktól, hogy ezen a kifejezetten erre a célra megálmodott helyen lefényképezzük a bütykeinket a háttérben hullámzó óceánnal és fehér felhőkkel.
Ezzel a kifejezetten frusztráció keltő kompozícióvel mindenkit meglepünk majd, aki kevésbé sárga mint amilyennek mi szeretnénk látni. :) Az ötlet nem a miénk, hanem Gabi kedves kolléganőjéé, akitől koppintottuk és akinek a mai napon e-mailezzük is a képeinket. Óránként. Kétszer.
A kertben vannak a kiadó apartmanok. Mi szeretjük a távolságot az emberektől, de ez azért még nekünk is egy kicsit extrém.
Az étterem szabadtéri részében ültünk le, itt készültünk ebédelni. A szél meglehetősen fújt, de a még belefér kategória volt. Viharos sebességgel szabadultunk meg a zokninktól, hogy ezen a kifejezetten erre a célra megálmodott helyen lefényképezzük a bütykeinket a háttérben hullámzó óceánnal és fehér felhőkkel.
Ezzel a kifejezetten frusztráció keltő kompozícióvel mindenkit meglepünk majd, aki kevésbé sárga mint amilyennek mi szeretnénk látni. :) Az ötlet nem a miénk, hanem Gabi kedves kolléganőjéé, akitől koppintottuk és akinek a mai napon e-mailezzük is a képeinket. Óránként. Kétszer.
Ott ülünk Gabival anyaszült mezitlábban a parton és vihogunk mint akinek elment a sütije, amikor jön a felszolgáló és mond valami fenyegetőt. Nem hittük volna, hogy a lábszex tiltott dolog, nem is értettük hiszen a szél se felé fújt.
Aztán nyomatékosította mutogatással, hogy ott nyugaton a feketeség a közelgő vihar és jobb ha behúzódunk fedél alá. Gyorsan felruházkodtunk és behúzodtunk az átlátszó műanyag mögé. Pár perc múlva szakadt az eső és olyan szél kezdett fújni, hogy kétségessé vált a teleferico működése. Gabi aggódott is hogy miként fogunk visszajutni a kocsihoz. Mondtam neki, hogy akkor majd felmegy a létrán hatszáz métert és visszakérhet öt eurót.
Disznó módra bezabáltunk. A kaja jó volt és az ár is tökéletes. A mennyiségi kifogás amit fentebb irtam mindössze annyit jelent, hogy kevesebb volt min tavaly. Egyébként is a tavalyi miatt nézek így ki ahogy most.
Aztán nyomatékosította mutogatással, hogy ott nyugaton a feketeség a közelgő vihar és jobb ha behúzódunk fedél alá. Gyorsan felruházkodtunk és behúzodtunk az átlátszó műanyag mögé. Pár perc múlva szakadt az eső és olyan szél kezdett fújni, hogy kétségessé vált a teleferico működése. Gabi aggódott is hogy miként fogunk visszajutni a kocsihoz. Mondtam neki, hogy akkor majd felmegy a létrán hatszáz métert és visszakérhet öt eurót.
Disznó módra bezabáltunk. A kaja jó volt és az ár is tökéletes. A mennyiségi kifogás amit fentebb irtam mindössze annyit jelent, hogy kevesebb volt min tavaly. Egyébként is a tavalyi miatt nézek így ki ahogy most.
Kaja közben kijött a séf, érdeklődött hogy minden rendben van-e. Ez is olyan érdekes volt. Nálunk ez annyira nem általános. Mikor végeztünk és már más vendég sem étkezett, megterítettek maguknak és a személyzet a séffel együtt leült ebédelni.
Elbúcsúztunk és elindultunk vissza a telefericohoz. Sehol nem láttam kamerát, amiből a fenti kezelő lát minket, de tuti hogy ott van valahol az orrom előtt. Muszály látnia mi van ott, mert ha birka turista benn áll a sárga vonalakon belül, vagy neadj az ütköző bakon üldögél és legázolja a fülke, akkor őt megszopatják rendesen.
A fülke a szélben lengedezve elég gyorsan emelkedett. Olivér úgy markolta a majré vasat, hogy azt hittem elhozza magával.
Azért azt biztos nem fogjátok elhinni nekem, hogy hazafelé megint megálltunk egy közértnél hogy vegyünk fagyit, mert anélkül kurva szar ám itt Madeirán :)
(Jut eszembe, lehet hogy sokan azt sem tudjátok mi az hogy közért. ABC, CBA, sarki vegyes, market, stb)
Hazaérve Olivér elment levadázni, mert neki még vannak energiái. Megnézte a Levada dos Tornos Hortensiától nyugatra eső részét. De egy idő után visszafordulásra késztette egy olyan hosszú alagút, amit lámpa nélkül nem vállalt be. Windowsos Nokiája pedig vaku nélküli.
A fülke a szélben lengedezve elég gyorsan emelkedett. Olivér úgy markolta a majré vasat, hogy azt hittem elhozza magával.
Azért azt biztos nem fogjátok elhinni nekem, hogy hazafelé megint megálltunk egy közértnél hogy vegyünk fagyit, mert anélkül kurva szar ám itt Madeirán :)
(Jut eszembe, lehet hogy sokan azt sem tudjátok mi az hogy közért. ABC, CBA, sarki vegyes, market, stb)
Hazaérve Olivér elment levadázni, mert neki még vannak energiái. Megnézte a Levada dos Tornos Hortensiától nyugatra eső részét. De egy idő után visszafordulásra késztette egy olyan hosszú alagút, amit lámpa nélkül nem vállalt be. Windowsos Nokiája pedig vaku nélküli.
Mára ennyi
